Amikor Balla Eszter megtudta, ki a másik két jelölt az utolsó körben, tiszta szívből azt kívánta, hogy ne ő kapja a Kaszás Attila-díjat, hanem Ecsedi Erzsébet vagy Tóth Ildikó, mert mindkettejüket nagyon kedveli-tiszteli. Pozitív kíváncsiság van a színésznőben, mi lesz a vége, de már most jó érzés tudnia, kikkel együtt és miért jelölték.

Azt szoktad mesélni, hogy akkor vagy elemedben, ha roskadozol a tennivalók súlya alatt.

Igen, olyankor érzem magam komfortosan, és például most, hogy a három gyerekből kettő táborba ment, üres a ház. Sokkot kapok, ha nincs annyi tennivaló. Volt egy nyaram, amelyik mentálisan erre ment rá, és akkor elkezdtem megtanulni, hogyan viselhetném jól, hogy már nem kell csúszni-mászni a gyerekek után, hogy hamarosan mindenkinek meglesz a saját élete. Fura, hogy ha nincs dolgom, megőrülök. Viszont most rendkívül tartalmas év van mögöttem, jó dolgok történtek velem. A legidősebb gyerekünk 15 éves, és a születését követő tizenkét-tizenhárom évben takaréklángon dolgoztam. Alig volt bemutatóm; sokáig csak a régi darabjaimat játszottam, amelyeket a járvány végképp lenullázott. Amikor minden helyreállt, úgy éreztem, hogy valamit csinálni kéne, és a sors éppen akkor hozott olyan munkákat és megkereséseket, amelyektől szakmailag helyrebillentem.

Milyen szerepekre célzol? Hogyan jöttek, és miként érintettek meg?

Szabó Kimmel Tamással ketten játszottunk egy független előadást, és a menedzsere, Gémes Szilvia nekem is együttműködést ajánlott. Sorsszerűnek éreztem, mert éppen azon gondolkodtam, hogy jó lenne valaki, aki támogat, bizonyos helyzetekben irányt mutat, visszaigazolja, amit csinálok, vagy magánprojektekre irányuló terveket sző velem. Pozitív közös munka jött létre. Közben Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója is megkeresett. Több mint tíz éve próbálkozunk együtt csinálni valamit, és vagy négyszer nekifutottunk, de hol szülni mentem, hol nem jött össze a produkció. Felhívott, hogy álljak be Tompos Kátya helyére a My Fair Ladybe, mert ő a betegsége miatt egy ideje már nem tudta játszani. Először Ágoston Kati vette át Eliza szerepét, de terhes lett. Húsz évvel ezelőtt már játszottam ezt a szerepet kétszer, és nem gondoltam volna, hogy negyven fölött még egyszer megtalál.

Sosem tudtam felhőtlenül boldogan színpadra lépni Elizaként, mert mindig bennem volt, hogy azért játszom, mert nem Kátya játssza. Most, hogy ő már elment, végképp vegyes érzelmek dolgoznak bennem, mert amúgy komoly egykori szerepálmomról beszélünk, és boldog vagyok, hogy újra rám talált. Később Tamás újra megkeresett, hogy a Fekete Péter című operettben is vállaljak el egy szerepet. Húsz éven át kizárólag naivákat osztottak rám, és nagyon élvezem, hogy végre karakteresebb szerepkörbe léptem. Colette, a szubrett bőrébe bújtam, és szerencsére az is jól sikerült.

Húsz év kihagyás után elkezdtem beépülni egy társulatba, ahol nagyon jól érzem magam. A Centrál családias hangulatú magánszínház modern és klasszikus produkciókkal, amelyeket a rendezők nem akarnak megerőszakolni. Ehhez a színházi hozzáálláshoz közel érzem magam.

Júniusban nyilvános főpróbát tartottunk Molnár Ferenc Játék a kastélyban című művéből, amelyet Szigligeten mutatunk be, majd ősztől játszunk Pesten. Ennek megkaptam az egyetlen női szerepét, ami hatalmas lehetőség számomra. Soha nem játszottam még Molnár Ferencet, érdekes próbaidőszak volt. Szeretem a stíluskeresést a karakterformálásban, és mindig is zenés darabokban léteztem a legkomfortosabban. Bár prózát is rendszeresen játszom, ez most végtelenül jólesett. Könnyebben mozgok a fanyarabb karakterekben, és ebben a darabban végre igazi dívát, színésznőt alakítok.

Hogyan tudtad meg, hogy jelöltek a Kaszás Attila-díjra? Ismerted őt korábban?

23 éve semmilyen díjat nem kaptam, és sem sértettség, sem szomorúság nincs bennem ezzel kapcsolatban. Inkább zavarba jöttem, mert meglepett, hogy a 6szín jelölt, főleg mert ezt társulati díjnak mondják. A 6szín befogadó színház, és csak egy darabban játszom ott, de jólesett, hogy a sok-sok színészből, aki náluk megfordul, éppen engem jelöltek.

A teljes interjú a Kultúra.hu-n olvasható