Soha nem adta fel. És – mint állítja – hetvenévesen ért be. Ecsedi Erzsébet csoportos szereplőből monodráma-főszerepig vitte, most pedig a Kaszás Attila-díj egyik várományosa. Keresztbe-kasul játszotta az országot, és hiába nyugdíjas, egyre többet dolgozik. Gyermeklelke van – azt mondja, ez tartja életben.
A Tisza mellett nőtt fel.
És sokszor bele is estem, amikor kiáradt. Tiszadorogmán, ahol a gyerekkoromat töltöttem, nagyon erős a folyó sodrása, de a partján álló fűzfák, amikbe a bajban belekapaszkodtam, kétszer is megmentették az életemet. Bátor lány voltam, sokszor átúsztam a Tiszát, persze mindannyiszor a szüleim tudta nélkül. Sajnos az örvények miatt sokan belefulladtak, de amikor egyszer 13 évesen engem is lehúzott, azonnal eszembe jutott, amit a nagyfiúk mondtak, hogy ilyen esetben el kell magunkat engedni, nem szabad görcsösen kapálózni, és meg kell várni, míg a víz kirak a tölcsér szélére. Így is tettem, majd a partra érve belefeküdtem a forró homokba, és remegni kezdtem. Akkor fogtam fel, hogy meghalhattam volna. Gyakran úsztam a sodrással szemben, és ez meg az örvényben átéltek szimbolikusan végigkísérték az életemet.
Elmeséli?
A színjátszás nehezen indult számomra. 14 évesen a fővárosba kerültem középiskolába, majd miután végeztem, dolgozni mentem, és mellette amatőr színjátszó csoportba jártam. Imádtam azt a közösséget, és hogy mindent, ami egy előadáshoz szükséges, nekünk kellett előteremteni. Az amatőr vonal nem halt el a pályám során: még most tavasszal is rendeztem előadást a körmendieknek, és Zalaegerszeg környékén rendszeresen hívnak több hasonló helyre. Jó, hogy az embernek sok mindennel kell foglalkoznia.
Mindig is párhuzamosan csináltam a kő- és az amatőr színházat. Voltam dramaturg, díszlet- és jelmeztervező, de még darabot is írtam.
Minden műfajban kipróbáltam magamat. A 25. Színház volt az első munkahelyem, ami 1970-től ’78-ig működött, és nagyon szerettem.
Egyszer felvételiztem a színművészetire, de nem volt jó élmény. Amikor elkészült a Várszínház, odakerültem csoportos szereplőnek, majd egy idő után kisebb karakterszerepeket is rám bíztak. Egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy az egészet abbahagyom, mert úgy éreztem, ennek így nincs értelme. Közben viszont rájöttem, hogy az emberek szeretik a játékomat, a munkáimat. Az egyik mesedarabomat például, amit a kollégáimmal a szabadidőnkben próbáltunk be, a szolnoki színház befogadta.
1991-ben elszerződtem Zalaegerszegre, ahol megszületett a kislányom, és ottragadtam. Azóta is onnan járok mindenfelé. Három évig Bagó Bercinél két darabban játszottam Székesfehérváron, most utoljára pedig három éven át a Candide-ban Szombathelyen. Sokfelé megyek. Két éve Budapesten, a 6színben, A hosszú élet titkában szerepelek. Rényi Ádám két novelláskötetéből készült, és nagyon szereti a közönség. Borzaszóan élvezem: rengeteg karakterszerepet formálunk meg benne, konkrétan ki-be futok a jelenetekbe.
Mit szeret a színészetben?
A változatosságot! Szeretek különféle emberek bőrébe bújni, és egyébként soha nem várom, hogy a számba repüljön a sült galamb. A pandémia idején a lányommal, aki rendező szakon végzett a Színműn, összehoztunk egy monodrámát, ami régi álmom volt. Sok áthallás van a darab és az életem között, ezt is fogom majd játszani a 6színben. A címe Mintapinty, Kovács Viktor és Kovács Dominik írta.
Karakterszerepektől hogyan vitt az útja a monodrámáig?
Általában karakterszerepek találtak meg, mert 26 éves koromban egyik pillanatról a másikra lemélyült a hangom, úgyhogy nem várhattam, hogy Júliát játsszam. Hiába volt naivaalkatom, a személyiségem és a hangom megkötött, és tudomásul vettem, hogy jobb, ha bizonyos szerepekre nem is áhítozom. Már fiatalon is idősebbeket játszottam: Dadust, Mirigyet, 49 évesen az Indul a bakterházból a Banyát. Különben imádtam ezeket a karaktereket, a Banyát például a tiszadorogmai nagyanyámról mintáztam, és az első nívódíjat is érte kaptam a zalaegerszegi színházban. Nagy áttörést jelentett, utána több nagyobb szerep is jött. Most, hetvenévesen értem bele az igazán nekem való szerepekbe.
Hát egyáltalán nem gondoltam ennyi idősnek.
Legutóbb az Annie, a kis árva című musicalben 51 éves nőt alakítottam. Még a kollégáim sem hiszik el, hogy átléptem a hetvenet. Most vagyok erőm teljében: sokkal többet játszom, rendezek, mint korábban. A személyim legközelebb 130 éves koromban jár majd le…
De még nem mondta el, hogyan segítette az örvény a karrierjében!
A teljes interjú a Kultúra.hu-n olvasható.