A Kaszás Attila-díj jelöltje: Pap Lujza

Eleinte  maga sem gondolt arra, hogy három évtizeden keresztül Zalaegerszegen fog játszani. Volt idő, hogy gondolkodott a váltáson, de nem bánja, hogy végül maradt: szereti ott a közönség, a szakma és a társulat is. Nagyon fontos számára a szakmai biztonság, ilyen környezetben felszabadultabban dolgozik, könnyebben kibontakozik. Vendégművészként persze szívesen tesz próbát arra, miként állja meg helyét egy számára új közegben, de Zalaegerszeg az otthona. Ezért is tölti el jó érzéssel, hogy a kollégái idén őt jelölték a Kaszás Attila-díjra.

„Ilyenkor az ember elgondolkodik azon, hogy ez mekkora felelősséggel jár. Nem adhatja lejjebb, nem adhatja alább, mint ahogy eddig dolgozott, ahogy hozzáállt a színházhoz, a színpadhoz, a szerephez, egy előadáshoz. Nemcsak öröm, hanem felelősség is, hogy az ember méltó arra a bizalomra, amit a társulat jelölése jelent.”

Az, hogy csaknem harminc éve találkozik a zalaegerszegi nézőkkel, inkább inspirálja. „Igenis az a feladatom, hogy mindig megújuljak minden szerepben, hogy nehogy megunjon a közönség.” Ennek érdekében minden évad elején emberi és szakmai feladatokat tűz ki maga elé.

„Az idei évadban az a feladatom, hogy még jobban megtanuljak énekelni, és hogy a félelmet valahogy átfordítsam, inspirálóvá és motiválóvá tegyem leblokkolás helyett.”

Mivel soha nem váltott színházat, nagyon fontos számára, hogy kiváló vendégrendezőkkel dolgozhat Zalaegerszegen is. „Nagyon jó, mikor házhoz jön valaki, hiszen a vendégrendezők új hatással vannak ránk, azáltal meg tudunk újulni, szinte új színeink lesznek általuk.”

A pályája elejéről, tanulóéveiből elsőként Bereményi Gézát és Bagó Bertalant említi. A vendégrendezők közül nagy találkozásként tartja számon, amikor Alföldi Róbert, Ruszt József vagy Bagó Bertalan rendezte darabban állhatott közönség elé. De a színésznő örök élménye marad az is, hogy részt vehetett Cserhalmi György élete első rendezésében.

„Tőlük például azt is megtanultam, hogy merni kell beszélni a félelmünkről, vagy arról, amit nem tudunk. Amikor este hallgattam Cserhalmit a klubban, őszintén elképedtem, hogy egy ilyen nagy tehetségnek is vannak félelmei, létezik olyan szakmai kérdés, helyzet, amiben bizonytalan, és ő ezt ki is meri mondani. Vagy Alföldi Róbert, aki nem ismert egy kifejezést, ezért azonnal megkérdezte, hogy mit jelent. Ennyi, csak meg kell kérdezni. Ez nemcsak szakmailag, hanem emberileg is segít, számomra ők a nagyok.”

Színpadi karaktereivel kapcsolatban úgy véli, hogy szerinte a drámai vénája erősebb, bár mások a vígjátéki alakításait emelik ki.

„Szerencsére már nagyon fiatalon, amikor még javában osztották rám a naivaszerepeket, lehetőséget kaptam karakterszerepekre is. Mivel a fizimiskám miatt akár tíz évig is lubickolhattam a naivaszerepekben, nem biztos, hogy ennyire megtanultam volna a szakmát a karakterszerepek nélkül. A karaktereket meg kell formálni, nem lehet az ösztönre rácsücsülni, tudni kell a szakma minden csínját-bínját.”

Arra a kérdésre, hogy majd harminc színpadon töltött év után mi az, ami még mindig feltölti energiával, szinte gondolkodás nélkül válaszol:

„Minden új szerep egy új kihívás. Izgat az, hogy milyen hatással van rám, mit mozgat meg. Meg akarom találni a karakter mozgatórugóját, igazságérzetét, célját önmagamban. Izgalmas újra és újra megkeresni azokat az eszközöket, amikkel a lehető leghitelesebben tudom átadni mindazt, amit amit fontosnak gondolok.”

A Kaszás Attila-díj jelöltjeire, Bartha Borókára, Kelemen Zoltánra, Ötvös Andrásra és Pap Lujzára szeptember 15-ig szavazhat a közönség, katt ide! A Kaszás Attila-díj 2026-ban a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium és a Petőfi Kulturális Ügynökség együttműködésében, a Raiffeisen Bank támogatásával valósul meg.

Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúrapont